Első olaszországi utunk Rómába vezetett, ahol belekóstolhattunk az olasz életérzésbe és persze az olasz ételekbe is, miközben lenyűgöző épületeket csodálhattunk meg.

Olaszország a sokadik helyen szerepel azon a bizonyos listámon, de persze mindig is látni szerettem volna a Colosseumot vagy a Sixtus-kápolnát, de nem volt elsődleges. Azonban mikor tavasszal megterveztük az azévi nyaralásokat, szóba került, hogy elmehetnénk ide és hát ha már így szóba jött, miért is ne.

Persze a kijutás, bár a Ryanair-nek és a Wizzair-nek is megy közvetlen járata, nem volt olyan egyszerű, melyről a Rómában éppen sztrájkoló repülésirányítók jócskán tehettek. Az utazás előtti napon a Ryanair törölte a járatot, mellyel mentünk volna, így kénytelen voltam vaktában a Wizzairnél foglalni egy másik, kicsivel később induló gépre két helyet.

Az indulás napja teljes parában telt, folyton attól tartottunk, hogy a wizz is törtölni fogja a járatot, melyet végül nem tett meg, de három órás késést jelentett be, melyből természetesen majdnem öt óra lett, és hiába szálltunk le Rómában, ott még a gépen kellett majd egy órát rostokolni, ugyanis nem tudtunk rendesen befutni a reptérre.

De megérkeztünk, este kilenckor a szakadó esőben, melyre nem igazán voltunk felkészülve. 
Szerencsére a szállásunk nem volt messze a vasútállomástól. Csupán pár utcára az Albergo Enrica-ban szálltunk meg. A szálláshelyre panasz nem lehet. Rendezett, tiszta, a személyzet segítőkész és a harmadik emeleti szobánkból pazar kilátás nyílt a városra. Egyetlen dolgot említenék csak meg, mint negatívum, az pedig a reggeli, mely mind az öt napon, míg ott tartózkodtunk, ugyanabból a 3-4 féle péksütiből és közel ugyanennyi féle italból állt.

Mint már említettem ezelőtti városlátogatások során, nem szoktunk tömegközlekedni, minden távot gyalog teszünk meg, melyből persze iszonyatos 12-15 km-eres séták lesznek egy egy nap végén. Itt is így tettünk, de talán jobb is így, ugyanis sétáink során egy csomó csodás látnivalóba, eldugott piacokba és zseniális kis éttermekbe botlottunk, melyekre másképp biztosan nem akadtunk volna rá.

Megnéztük a Colosseumot, melyhez hiába értünk oda korán így is hatalmas sor fogadott. Természetesen mi ide is, akárcsak a Vatikáni múzeumba, előre megvettük a jegyet online, így nem kellett olyan sokat sorba állni. Az épület, akárcsak a körötte álló több tucat, lélegzetállító, tátott szájjal bámulnivaló és szinte csodának mondható, hogy ilyen jó állapotban megmaradt. Persze félő, hogy a több ezer naponta itt megforduló turista miatt egyszer ezt is be kell zárni, de mikor mi ott voltunk mindenki normális ember módjára viselkedett és figyelt arra, hogy ez műemlék a javából.

A Vatikáni Múzeumba is előre megvett jegyünk volt, mire odaértünk kilométeres sor állt jegyvételre, mondjuk épp a pápa is beszédet mondott, úgyhogy nem csoda, hogy ennyien voltak, de online jeggyel az egész sor mellett el lehet haladni, és bent csak az átvilágításon kell túlesni. A múzeumra rá kell szánni legalább egy délelőttöt, ugyanis nagyon sok csodás látnivaló van, melyet érdemes megnézni. Ezeken kívül pedig ott van Michelangelo - Ádám teremtése freskója, a Sixtus-kápolna plafonján, melyért érdemes kivárni a bejutási sort. Nem csak a freskóért, hanem megáért a kápolnáért is.

Ami mondhatni csalódás volt a hype miatt, az a Spanyol-lécső. Meg kell mondjam nagyon nem voltam odáig érte, egyrészt sokan is voltak, meg gondolom vannak is minden nap, de igazából ez csak egy lépcsősor. Még csak szép szobrok sincsenek vagy valami, ami miatt érdemes lenne ott ücsörögni.

A másik, ami ugyan nem csalódás, de kiábrándítóan sokan vannak, az a Trevi-kút. A kút egy nagyon hangulatos kis zegzugos utcácskák hálózatában egy picike téren fekszik. Innentől kezdve pedig a legkevesebb ember is akkora tömegnek számít, mely már nyomja az embert. Nekünk viszonylag hamar sikerült eljutnunk a peremig, hogy egy kis érmét beledobva kívánjunk valamit, de ez csak annak volt köszönhető, hogy reggel kilenc előtt értünk oda. Később mikor arra sétáltunk, láttuk, hogy még jó időben voltunk, ugyanis tíz óra után már annyian vannak, késő estig, hogy mozdulni is alig lehet a közelben.

És szokás szerint egy kis étterem ajánló a végére:
Regina Restaurant: Ez a helyet választottuk első nap és sajnos a képek bár meggyőzőek és a sor is az volt, mely a bejárat előtt kígyózott, hogy bejusson, de az étel maga nem volt a legfinomabb. A tészták kicsit alulkészültek voltak és a szószok ízvilága sem nyerte el a tetszésem. Hacsak nem az éhhalál fenyeget inkább keressetek másik éttermet a közelben.
Pizzeria Del Secolo: Sajnos csak az utolsó napunkon bukkantunk erre a kis helyre, mely kivülről talán nem meggyőző, de elhihetitek nekem, hogy ennél finomabb pizzát és ennél nagyobb választékban nehezen találnátok. Mi többfélét is megkóstoltunk és mindegyik zseniálisan finom volt. Egy gyors ebédre vagy akár vacsorára is, kiülni a parkba innen vigyetek magatottak harapnivalót.
Forno Campo de 'Fiori: Ide Andrew Zimmernn Bizarr ételek című műsora miatt jöttünk. A kis boltban nagyon sok ember volt, szinte mozdulni is alig lehetett, épp ezért kihagytuk a kóstolást, de ha erre tévedtek mindenképp kóstoljatok meg valamit helyettünk is, ugyanis minden iszonyat gusztusosan nézett ki.
Voglia di Pizza: Az előzőtől nem messze található kis étterem, és itt most tényleg kicsire gondoljatok, egyetlen sor asztal van bent mindössze, de a pizza és a pasta is isteni finom. A pincér kedves, a hely hangulatos, térjetek be ha erre jártok.

És végül, de cseppet sem utolsó sorban, bármelyik fagyizóban egyetek egy jó olasz fagyit. Az ízek zseniálisak, a választék mindenhol óriási, mi is jópár gombóccal hűtöttük magunkat a májusi forróságban.