Miután szeptember 15-én Gallai Péter, aki többek között a Piramis és a Bikini zenekarok billentyűse volt, itthagyta a földi világot, kérdéses volt, hogy a hét végére tervezett Piramis koncert a Volt egyszer egy Ifipark elnevezésű programsorozat részeként meg lesz-e tartva. Szerencsénkre azonban megtartották.

A koncert kis csúszással a meghírdetett nyolc óra után kezdődött. Nem volt teltház, furcsamód kevesebben voltak mint bármelyik Ifiparkos koncerten, amin én is voltam (Omega, Karthago). És valahogy az ott lévők sem az a közönség volt, akit én megszoktam. 
Nem vagyok a tipikus célközönsége az együttesnek a közel harmincas életévemmel, de ezt már megszoktam. Mindenesetre furcsa volt, hogy míg én tudtam viselkedni, addig a körülöttem álló 50+-os férfiak és nők nem nagyon. Minduntalan bekiabáltak valamit, volt olyan is, aki a "Szarok vagytok!" mondatot volt képes beüvölteni a két szám közti szünetben. Az ilyeneket nem igazán értem egyrészt miért jönnek el, másrészt miért maradnak, ha nekik nem tetszik, amit látnak, hallanak.

Na de térjünk vissza a koncertre magára.

A koncert eleje és vége is megemlékezés volt Gallai Péterre. Mind a két alkalommal zenekar nélkül a kivetítőről hallgathattunk meg egy-egy számot az elhunyt billenytűs előadásban. Majd a két "örökös tag" Závodi János és Köves Miklós is szólt pár szót elhunyt barátjuk tiszteletére, kinek neve az egész koncert során többször is elhagnzott és a legtöbb számot neki ajánlották.

Elhangoztak olyan nagy klasszikusok, mint a Ha volna két életem, Kóbor angyal vagy a Szállj fel magasra, de persze sok számomra kevésbé ismert szám is, mellyel szerencsére egyedül voltam és a közönség nagyrésze azokat is ismerte. Panaszom nem lehet, hiszen remekül játszottak és bár a hangosítással voltak gondok, pláne az ének hangosításával, mely nem sikerült túl jól, de még ezzel együtt is élvezhető volt a koncert. Külön plussz talán, hogy volt egy kis pirotechnika, amit én kifejezetten szeretek, pláne egy hűvös őszi estén tud jól esni. Bár vicces volt, hogy azért sikerült felgyújtaniuk a színpadon valamit, mely miatt pár percig állt a koncert, míg eloltották.

Závodi remekül tépi a húrokat még mindig és bár néhol Mick Jaggerre hajazott mozgásában és kinézetében is, élmény volt nézni és hallgatni egyaránt. A többiekről külön nem írnék, talán még Nyemcsók Jánost emelném ki, aki szerintem kicsit ripacsként viselkedett. Én nem láttam még soha koncerten, és lehet a való életben is ilyen, de így elsőre és ebben a közegben kicsit sok volt belőle.

Összeségében remek kis koncert volt ez és örülök, hogy elmentünk, ha ez lesz az Ifipark sorozat utolsó tagja, bár remélem nem, akkor is megérte minden kissé hidegben fagyoskodott percét. 

//A videók és a kép saját készítésű, kereskedelmi forgalomba nem hozható, de szabadon felhasználható.