Ott voltam, mikor Budán A kis pékinas - Le Petit Boulanger tulajdonosa egyik reggel felkalapálta a kis "Ha éhes vagy" feliratú fadobozkát a pékség oldalára, melynek azóta jó nagy híre ment. Ebbe a kis ládikában helyezik el minden záráskoz a megmaradt pékárut, hogy azt, aki éhes nyugodtan vigye el. Azóta minden reggel előttük jövök el és reggelire korgó gyomorral konstatálom, hogy egyszer benézek ide is. Ennek az egyszernek pedig ma volt a napja.

Belépve az üzletbe kedves kis légkör fogad, jobb oldalt üvegfal mögött sütik az újabbnál újabb péksütiket, mag szemben válogathatsz a már elkészültekből. Kardamonos, gyümölcsös finomások, croissant-ok legalább fél tucat választéka (nutellás, meggyes-mákos, vajas...stb) és még sok sok finomság.

Én egy szokványos péksütit választottam, mint az a képen is jól látszik, a kakaós csigát. Ezer éve nem ettem ilyet, de gyerekként imádtam és mivel nagy visszatérő vagyok, így most erre esett a választás.

A pult mögött álló férfi szemrebbenés nélül pakolta be a két csigát a kis papírzacskóba (mely plusz pont, legalább mehet a szelektívbe), és mielőtt felocsúdhattam volna, hogy én csak egy darabot kértem, közölte széles mosollyal, hogy "mivel kicsik lettek, így egyet fizet, kettőt kap van". 
Máshol ezt a méteret nem neveznék kicsinek és nem bajlódnának azzal, hogy te esetleg annak véled-e, hanem kiadnák az egy darabot és kész.

Amit a csigáról tudni kell, hogy pont olyan amilyennek kinéz, vagyis iszonyat kakaós. A tészta finom és kívül ropogós, míg belefé haladva egyre puhább és kakaósabb, pont ahogy szeretem. A kakaó benne szerencsére nem túl édes, de megfelelően ragacsos, nem kell utána fürödni sem, ami kifejezetten jó, mert, ugyan most nem volt rá szükség, de nem szeretek se kakaós kézzel, se nyálassal (ha nem tudom megmosni, valahogy el kell távolítani a kakaót róla) sétálgatni az utcán.

Ha arra jársz meleg szívvel ajánlom Őket, térj be hozzájuk egy finom péksütire és egy kávéra.

ui: A képek már az irodában készültek, ugyanis a munka nem kezdi el magát az ember nélkül.