Idén nyáron nyakunkba vettük Romániát és egy hét alatt bejártuk a lehető legtöbb helyet, amit lehetett. Köztük célba vettük az egyik leggyönyörűbb autóutat is, a Transzfogarasit, mely igazán páratlan látványosság és aki csak teheti, mindenképpen autózzon rajta egyet.

Mi Argyasudvarhely (Curtea de Argeș) felől közelítettük meg a hágót, mely már az elején is lenyűgöző látványt nyújtott, de ahogy haladtunk előre egyre szebb lett. A Vidraru-tóig viszonylag lassan emelkedik az út, itt van egy kis pihenő rész, ahol bárki megállhat, hogy csináljon pár képet, vagy csak megebédeljen.

Utána kezdődik az igazi csoda. 
A Transzfogarasit két részre lehet osztani, a határ pedig a hegy tetején álló Bâlea-tó. A déli része zöld, gyönyörű, vadregényes táj, melyen túrázni is érdemes, míg a másik, északi része kicsit sziklásabb és zordabb. Mind a kettőnek megvan a maga csodája, de azt hiszem az átlag embernek a déli jobban fog tetszeni, ahogy nekünk is.

Mi a déli részen található Vila Bâlea-ban szálltunk meg, mely egy hatalmas kanyar és egy kis patak után fekszik a jobb oldalon, elég meredeken a hegyoldalban. A szobák szuperek voltak, nyár közepén is hűvösek. Nem mintha ezen a magasságon kellene légkondi, ugyanis augusztus végét taposva is 20 fok körül volt az átlag hőmérséklet.. A hely biztosít reggeli, ebéd és vacsora lehetőséget is, étlapról kérve. Ami külön szuper, hiszen itt nem az van, hogy leugrassz a sarki közértbe reggelire zsömléért és felvágottért, közel s távol semmi sincs, csak a hotelek éttermei.

A személyzet igazán kedves és segítőkész, mindent megtesznek, hogy az ember jól érezze magát, ez már a welcome drinknél érződött, mely a tulaj házi pálinkájából töltött feles volt. Arról nem is beszélve, hogy utolsó ott töltött esténken épp frissen szedett áfonya lekvárt főztek, mely olyan csábítóan hangzott, hogy gondoltuk veszünk belőle egy üveggel. De ezen tervünket a tulaj sok unszolásra is elutasította és vigyük nyugodtan, nem kerül semmibe sem mondattal a kezünkbe nyomta az üveget.

Azt hiszem a képek tökéletesen elmondják azt, mi szavakkal elmondhatatlan erről a helyről, mégpedig, hogy lélegzetelállítóan győnyőrű. Augusztus végén pedig, ha van egy kis szerencsénk, a magasabb helyeken hóval is találkozhatunk. Persze ehhez nekünk is jócskán kaptatni kellett a hegyoldalon, de minél fentebb mész annál gyönyörűbb látvány tárul eléd.

Hasznos tipp, ha ide utazol és szeretnél libegőzni a Bâlea-tó és az azonos nevű vízesés között, hogy a felvonó ára körönként 30 lei / fő. Vagyis ha le és fel is ezzel mennél, mert amúgy mással nem igazán tudsz, a két látványosság ugyanis légvonalban is messze fekszik egymástól, nemhogy a szerpentinen, akkor bizony 60 lei-t kell kifizetni. A fizetés mindig a felső megállónál, a tónál történik, bármelyik irányba is mennél. Lentről jövet kiszállásnál, míg lefele menet beszállásnál kérik el a pénzt. Érdemes lentről indulni, ugyanis lent iszonyat nagy sor szokott lenni, míg fentről lefele alig megy valaki, így onnan hamar le lehet érni.

A másik amire édemes figyelni, hogy bizony itt is van csúcsidő. A Bâlea-tónál iszonytatóan sok autó próbál a parkolóba be- és kiállni, mely a szuveníres bódék alkotta sorok között nagyon lassan megy, ezért dél és három óra között olyan dugó alakulhat ki, melyet Budapest megirigyelhet. Érdemes tehát nem ekkorra időzíteni az átkelést.
Vagy ha mégis így sikerült, akkor csak tegyétek le a kocsit valahol és sétáljatok ezen a csodás tájon míg el nem ül a tömeg és újra járható nem lesz az út.