Otthonról olyan fél 7 fele sikerült elindulni, mely ugyan korainak tűnt, de szükséges volt ahhoz, hogy ne éjszaka érkezzünk meg első megállónkhoz, Orsovába. 

Orsova Románia déli részén fekszik, a szerb határnál. Utunk ide a méltán híres Vaskapu-szoros miatt vezetett. 

Mivel odafele útba ejtettük a Bobot vízesést, melyet elég nehéz volt megtalálni, így a szállásra kicsit furcsa időpontban érkeztünk. Tudni kell, hogy minden szállásnál a 7-8ig terjedő intervallumot adtam meg, mint érkezés idejét, kivéve a Transzfogarasi szállásunknál, ahol 3-4et. 

Na de térjünk vissza Bobot vízeséshez, melyet csak nehezen és némi útbaigazítás árán sikerült megtalálni. Ha valaki arra járna, a google térkép csak egy darabig visz, onnan még a földúton jócskán kell befelé menni az erdőben egészen addig, míg egy hídhoz nem jutunk, melynek jobb oldalán semmi más, csak egy kis tábla jelzi, hogy jobbra vízesés. Itt le is parkolhatunk, utunk gyalog megy tovább. A híd előtt jobbra van egy kis csapás a patak mellett, ezt kell követnünk kb 500m hosszan befele, míg meg nem pillantyuk a zúgót.

Innen, ha már itt vagyunk, útba ejtettük Herkulesfürdőt, mely termél fürdőéről híres. Vagyis a fürdő azért látott már szebb napokat, de még így, elhagyatottságában is remekül néz ki. Reméljük egyszer felújítják majd. 

Itt az emberek szinte mindenhol képesek voltak fürödni, még a várost átszelő patak mellett kialakított kis dagonyázókban is. Furcsa.

Ezen kis kitérők után jöhetett Orsova, ahol a szállás megtalálása okozoþ fejtörést. Minden szállást a bookingon foglaltam még tavasszal, így reméltem, hogy létező helyekről van szó még akkor is, mikor az ember, akitől útbaigazítást kértünk, azt mondta, nincs is ilyen hely. De mondjuk mindemellett rendes volt, feljánlotta, hogy aludjunk nála, ha esetleg úgy alakul.

A google megint furán volt a barátunk a booking pedig az ellenségünk, mert míg a booking a város másik végébe tette a szállást a térképen, addig a google jó helyre, csak ott nem lehetett észrevenni, hogy az az.

Mikor az épület meglett újabb probléma, hogy zárva volt, recepciónak pedig se híres, se hamva. Telefon elő és felhívtam a számot mely a bookingon meg van adva, hogy azon elérhető a szállás. Fel is vették és elirányítottak nagy nehezen az épület alján levő cukihoz, ahol elvileg a kulcsot át tudom venni és ki is tudom fizetni a cehet. 

Gondolom ezek után mondanom sem kell, hogy a bent levők egyike se nagyon beszélt angolul, így kézzel lábbal, nomeg a nő telefonos ismerősével, aki törve ugyan, de beszélt magyarul, sikerült megalább a papirokat megírni, meg a parkolást megkérdezni, hogy hol is ingyenes pontosan.

A szobákkal nem volt gond, klíma, hűtő, tisztaság, minden ami kell. Bolt az útkereszteződés másik oldalán. Mondjuk a wifi jelszót már egy másik ott megszállótól kértem el, mert nem voltam benne biztos, hogy megértik, mit is szeretnék megint. 

A szállás megtalálva és elfoglalva, jöhetett a város megnézése. Túl sok látnivaló itt sincs csak amit a vízről meg lehet nézni. Ehhez persze van segítség bőven, ugyanis a parton egymást érik a vizi kirándulásra elvivő különféle nagyságú és áru hajók. Mi az első még működőtt vettük célba, melynek aznapra az volt az utolsó útja, mert a másfél órás útnak 8 fele lett vége, utána pedig már a sötétedés miatt nincs is értelme embereket kivinni.

50 lei, másfél óra és az összes olyan dolog melyet meg akartunk nézni.