Thirty Seconds To Mars, alias Jared Leto koncerten kétszer is volt szerencsém részt venni. Az első egy sok-sok évvel ezelőtti Volt fesztiválon, a másik pedig az idei Budapest Parkban adott koncertjük volt. Hogy miért mentem el rájuk megint? Mert lehetőségem nyílt és ha már itt vannak, akkor miért ne.

Az első koncert olyan régen volt, hogy szinte alig emlékszem rá, csak arra, hogy iszonyat nagy volt a tömeg és örültem, hogy túléltem, mert hatvannyolcmillió helyről nyomtak össze. Nem volt jó.

Ellenben az idei Budapest Parkos koncert zseniális volt. Játszottak régit, újat és úbjabbat is. Mindenkinek egy kicsit.

Szerencsére sikerült viszonylag közel állnunk a színpadhoz, amit én kifejezetten szeretek. Szeretem nem csak hallani a kedvenceimet, de látni is az illetőt aki énekli őket. Ez persze gyakran nem sikerült, Ed Sheeran-en pl olyan sokan voltak, hogy sehogy se tudtuk volna összehozni, de itt sikerült. És még csak nem is mentünk nagyon korán.

Persze Jared szokásához híven valami borzalmas szerkóban jelent meg a színpadon, de lagalább időben. Amin nagyon csodálkoztam, mert nagyon kevés koncertet kezdenek el időben. Bocsánat a ruha miatt, olvastam valahol, hogy magyarok tervezték, de meg kell mondjam jobban hasonlított egy Krisztusi jelenéshez, mint emberhez ebben a cuccban.

Napszemcsó meg minden volt rajta, kb akárki lehetett volna, ha kiállt volna Nagy Feró ebben a cuccban, akkor sem vetted volna észre a különbséget kb annyit nem lehetett látni belőle. De persze egy idő után a szemcsit legalább levette, így biztosak lehettünk benne, hogy nem átverés az egész.

A koncert, így, hogy csak ketten vannak Shannon-al kicsit fura volt. Rock zene énekessel és dobossal... De ezen most emelkedjünk felül. Inkább az énekelhető és pörgősebb számokra mentek rá és azokat játszották, melyek ismertebbek, hogy a közönség tudjon énekelni és tombolni. Jók voltak. Még lehet elnézek majd egyszer rájuk később.

Ja igen, és elfelejthetnénk ezt az egész közönség guggoljon le dolgot, mert igazán irritáló, mikor heringet játszunk a nézőtéren, de azért guggolj le...mintha lenne helyed ezt megtenni. Aztán persze jump. Na jumpoljon akkor az, akinek két feje van.
És persze a molinókat is kiiktatnám, de ez már csak koncertkultúra.